Ahhoz képest hogy másfél éve mennyit egyezkedtem vele, hogy ne menjen fel a kanapéra... most már teljesen birtokba vette. Plusz még ugat, bohóckodik, rohangál a lakásban, csokipapírt lopkod, kaját követel (elszenvedője anyu), kierőszakolja a simogatást, vakargatást (elszenvedője apu) ... de bármi amit csinál az "annyira cuki"! Ígyhát bűntetlenül bármit megtehet. Még szerencse hogy ilyen végtelenül jóindulatú és kedves kutya. Tudom tudom unalmas, de nagyon imádom!
Heni IGAZI kutya lesz!
Henit 2012. március végén fogadtam örökbe. Lássuk hát, hogyan fejlődik ez a kis szerencsétlen, 6 év ketrec után...
2014. február 6., csütörtök
2014. január 25., szombat
... és van új a nap alatt
De ehhez sajnos síbalesetet kellett szenvednem.
Henike már jó ideje nem produkált semmi meglepő dolgot, vagy legalábbis szépen, fokozatosan adagolta "kinyílását": apránként megjött a hangja, jelzi a vendégeket, részt vett már kisebb verekedésben, de az csak inkább hangos rendreutasítás volt, és így tovább.
Múlt héten síelni voltunk, Henire anyuék vigyáztak. Baleset után mindkét lábam gipszben, úgyhogy többnyire fekszem. A kis cukika, sétálni nem hajlandó anyuval, pisil kakil és már fut is vissza ééés feltelepszik a hasamra :-) Azt azért megvárja, hogy mondjam neki 'jöhetsz', viszont teljes nyugalommal, ha nem inkább élvezettel tappos rá a hasamra, meg bárhova.
2013. április 27., szombat
Itt a nyár!
Vicces, de ez van. Valahogy nem volt tavasz. Kár, mert az lett volna jó idő Heninek is, most meg már sétáltathatjuk a vizesflakont is.
Hétvégén fürösztés, nyírás, aztán bejelentkezünk a szép frizuránkkal is.
De addig is egy kis múlt:
Az elmúlt hónapban Henivel volt egy-két kutya mentő és segítő fuvarunk:
Először Arni volt, őt 2x is fuvaroztuk, ideiglenestől orvoshoz, meg ideiglenestől ideiglenesig. Azóta szerencsére lett végleges gazdája. Az úton nagyon jól elvoltak, de nem is lepődtem meg, Henit - némi kivétellel - minden kutya bírja:
Aztán nyiratkozás közben (ez még az előző nyiratkozás... ebből is látszik hogy milyen régen írtam):
És ilyen lett, szerintem nem rossz... rá is ment egy fél napom:
Ő pedig Nina, a gyepiről hoztam ki. A győri menhelyről fogadta örökbe valaki, aztán az illatoson kötött ki szegény. Pont az a nagy hó volt március 15-én, úgyhogy nem tudtam rögtön vinnni Győrbe, ezért 2 napig nálunk volt. Henivel imádták egymást... szívem szakadt meg hogy nem tudjuk megtartani.
puszizkodás a futin |
Nina-baba talpacskája |
Hamar kényelembe helyezte magát :) |
2013. március 1., péntek
Télvitte fogak, jövet a tavasz!
Fincsi mi? |
Szerencsére egy határozott „nem” megtette a hatását. Azért annyira nem bátor a drága J.
Ez meg egy kiborulás... az irodai ágyból. |
2013. január 27., vasárnap
Itt vagyunk! ... a tél közepén
Az utosó együttalvások egyike :((( |
Óóóó és a friss hó! Nagyon imádja!
És a mulatozás ára... még szerencse, hogy a gazdi leolvasztja rólam ezeket az izéket |
Indulásra kész (Méghogy a kutya nem ember! :D ) |
Egy kócos reggel |
Titihozta profiterolmaszatolás |
Karácsonyi kötelező |
Frizbicsócsa |
2012. november 16., péntek
tanulgatunk...
Heni naaagyon felbátorodott: tegnap ellopta a kiürült jutifalis zacskót, majd amikor elvettem tőle utánakapott és elkezdte cibálni ki a kezemből. De azért én voltam az erősebb. Ezt jó ha tudja :)
Ezt ugyan már korábban is írtam, de nagyon gyorsan tanul, hamar megérti mit szeretnék tőle. Na persze a cél (párizsi vagy virsli) érdekében mindent!
Szóval, tud már vezényszóra:
- ülni (bárhol, sőt már tudja, hogy járda szélén le kell ülnie és csak velem egyszerre léphet le az úttestre)
- feküdni (kint nyírkos ídőben vagy aszfalton megszűnik ez a tudománya)
- pacsit ad, mit pacsit ad ötöst ad! ha kérem a "másika" a másik lábával adja
- kúszik! igen, kúszik. Persze ezt is csak a pihepuha szőnyegen.
- kétláb, ezt nagyon cukin csinálja, mert sokszor ülve sikerül, de ha állva csinálja még arra is rá tudom venni, hogy körbeforogjon.
- "áll", nem érti, ha egyszer ő olyan okosan leült miért akarom, hogy felálljon..
- helybenmaradásnál ne álljon fel ha kerülöm meg (már egypárszor sikerült)
2012. november 10., szombat
Kutyamániás kutya :)
Aztán már játszott bottal is a kisasszony. Amikor dobálják az nagyon félelmetes, fül farok behúzva, menekülés, viszont ha másik kutya rohangál vele, akkor nagyon csábító, úgyhogy kapkodás utána. Egy kicsit játszott már labdával is de csak magától, ha én próbálom vele csalogatni, akkor elmenekül.
Ééés, már egész sokmindent megtanítottam neki. Adj egy ötösre belecsap a tenyerembe, ha mondom neki hogy a másikkal, akkor a másik lábával. Ezt szinte nem is kellet tanítani, mert a kaja láttán magától kezdte el nyújtogatni a kis macsát. Aztán megy már a fekszik is, de inkább csak a szőnyegen, fűben vagy aszfalton eléggé nehezére esik. A helybenmaradás is remekül megy, csak nem túl szabályosan, mert amikor visszamegyek hozzá és megakarom kerülni akkor mindig feláll, nem szereti ha a háta mögött sertepertélek. Ezt még gyakorolni fogjuk.
Szerencsére most már egyre többet lehet "nyúzni", úgyhogy az esti tanulás mellé, beiktattam a reggeli utcán gyakorlást is.
Ezt a nem túl nagy ágyat két hete kapta... de azért szereti ám, mégha a fején nem is ez látszik :) |
Ez pedig a szívpárna, amit mindig kihajigált a helyéről, de amióta kimostam, így szereti :) |