Végre leállamvizsgáztam, folytathatom a blogírást!
Mikor is írtam utoljára? Hmmm nagyon régen. És mennyi minden történt!
A legfontosabb: miután Heni belépett a kutyák sorába, elindult a következő szint felé. A rosszcsont kutyává válás valahogy sokkal gyorsabban megy. Kezdjük ott, hogy egészen addig, amíg Harley nálam volt, semmi gond nem volt Henivel, vagy legalábbis nem vettem észre. (Hozzáteszem, azért gyanús volt a többször, magától meggyűrődött és félrecsúszott terítő a dohányzóasztalon.) Egy alkalommal hagyott csak biztos nyomot, amikor szétrágcsált egy papírszemétnek tartott papírzacskót. A legviccesebb az volt, hogy így nézett ki mikor hazaértem, mintha az egész Harley műve lett volna. Íme:
Anyu szerencsére aztán meggyógyult, úgyhogy amikor a speces záróvizsgám volt már el tudott jönni, hogy vigyázzon a kutyákra amíg én vizsgázok. Ő szólt, hogy Heni rángatja séta közbe és plusz körökre viszi. Ezt annak tudtuk be, hogy Anyut látja a leggyengébb láncszemnek ezért felbátorodott. Aztán Győrben! Amíg nem voltunk otthon, Apu nem győzte fegyelmezni: Heni ágyraugrált, futkározott, ugatott, cipőt lopott... szóval tombolt.
Most ott tartunk, hogy ma hazaértem munkából belecsámmogott a vízipálma földjébe, úgyhogy tiszta sár most a szakálla. Ördögfióka.
Volt közben szegénykém beteg is, persze pont államvizsga előtti napon, hogy még amiatt se lehessek nyugodt. Szerencsére csak egy enyhe bélgyulladás volt, bár én a kullancsokra gyanakodtam, mert 3-at is kiszedtem belőle. Hát igen erre is kell figyelni, ugyanis be volt frontlineozva, de előtte nap a nyírás előtt megfürdettem és még aznap este a kertben befeküdt a sünfészekbe. Legközelebbi fürdetés után befújom frontline spayvel. Ja igen, a nyírásnál nagyon rendesen viselkedett, szépen tűrte és szerintem én sem voltam nagyon béna, mert a frizkója is egész jó lett.
Most pedig sokan azt fogják gondolni, hogy nem vagyok normális. Államvizsgára ugyanis elkísért Orsi barátnőm, aki megkérdezte, hogy miért nem visszük a kutyit, ő el lesz vele kint, amíg én bent vizsgázok. Nah ilyet kérdezni tőlem?! 5 perc múlva Heni már ült is az autóban.
Ott aztán természetesen csak-csak bementünk vele az épületbe is és a végén Heni lett az államvizsga-terápiás kutya, mindenki őt cunculgatta, amit szemmel láthatóan élvezett. A végén még a közös fotóra is rákerült, de azt majd csak vasárnap tudom feltölteni.
 |
| Ez itt még elején. |
Történt aztán még egy-két dolog a két hét alatt, de amíg még eszembe jut a fogyás. Henit elvittem vérvételre, hogy beállítsuk a pajzsmirigy-gyógyszer adagját. Nah, az pont jó, nem kell rajta változtatni, úgyhogy nem azért duci. Vettem egy mérleget, mert a kajáját, csak saccra adagoltam neki. És milyen jól tettem, hogy vettem! Kb. 2-szeresét kapta mint, ami elő van írva. Azóta, ami kb. egy hét, csak úgy potyognak le róla, na nem a kilók, de a 10 dekák! Pedig nem is futunk már. Már megint nem. Lusta is vagyok, meleg is van..
A végére pedig a legviccesebb! A telepen lakik egy bácsi (a lányával, noésok) akinek van két öreg kutyusa meg egy fekete macskája, aki egyébként jár sétálni a kutyákkal. Szóval ez a macska ha észreveszi hogy jövünk mindig odaszalad hozzánk egy kis simiért. Első alkalommal, még nem voltam benne biztos, hogy Heni nem akarja megharapni, így a macsek mellett elkezdtem Henit is simogatni. Erre az a kis piszok macska lett féltékeny, odament Henihez, jó csúnyán ránézett és lekevert neki két pofont. El lehet képzelni szegény picinyem hogy meglepődött. Annyi rossz dolgot megélt már, annyi akadályt leküzdött már, még a Penge szájában is megfordult, erre itt egy macska és megfélemlíti két pofonnal! :D Annyira cuki!
