Itt a nyár!

Vicces, de ez van. Valahogy nem volt tavasz. Kár, mert az lett volna jó idő Heninek is, most meg már sétáltathatjuk a vizesflakont is.
Hétvégén fürösztés, nyírás, aztán bejelentkezünk a szép frizuránkkal is.
De addig is egy kis múlt:
Az elmúlt hónapban Henivel volt egy-két kutya mentő és segítő fuvarunk:

Először Arni volt, őt 2x is fuvaroztuk, ideiglenestől orvoshoz, meg ideiglenestől ideiglenesig. Azóta szerencsére lett végleges gazdája. Az úton nagyon jól elvoltak, de nem is lepődtem meg, Henit - némi kivétellel - minden kutya bírja:

Aztán nyiratkozás közben (ez még az előző nyiratkozás... ebből is látszik hogy milyen régen írtam):

És ilyen lett, szerintem nem rossz... rá is ment egy fél napom:

Ő pedig Nina, a gyepiről hoztam ki. A győri menhelyről fogadta örökbe valaki, aztán az illatoson kötött ki szegény. Pont az a nagy hó volt március 15-én, úgyhogy nem tudtam rögtön vinnni Győrbe, ezért 2 napig nálunk volt. Henivel imádták egymást... szívem szakadt meg hogy nem tudjuk megtartani.

puszizkodás a futin

Nina-baba talpacskája

Hamar kényelembe helyezte magát :)

 

 

 

Aztán volt még egy fuvarunk, cikcakkosfülű Apolló, fekete törpe kan, de őt egyedül vittem. Arni és Nina már gazdis, remélem Apollónak is szerencsét hoztunk a fuvarral.

 

 

Télvitte fogak, jövet a tavasz!

Ismét elröppent egy hónap, na meg a tél is, és a héten megjött a tavasz. Ma ugyan iszonyat hideg volt, de szerencsére Heni boldogságát ilyen apróságok nem zavarják meg, pontosabban ez a kis hülye örül mindennek, de legfőképpen a hónak. Tudom már unalmasak a havas képek, de nem birok betelni vele: ahogy örül a hónak, a friss hónak meg pláne, amiből múlt héten még volt vagy 30 cm.

 

 

 

 

  

A havazinon kívül volt más esemény is. Heninek talán még a hóbantúrásnál is jobb!! Anyutól kapott óriáscsont! Rávetette magát és úgy ette, hogy közben szinte ráfeküdt.

Fincsi mi?

 

Aztán jött a feketeleves, mert az a csúnya gazdi elvette, ezért Heni meg jól megtámadta.
Szerencsére egy határozott „nem” megtette a hatását. Azért annyira nem bátor a drága J.

Azért jutott a rosszból is februárban. Nemcsak rossz volt, de még drága is. Huncikának elkezdett lötyögni egy foga, vagyis észrevettem, hogy lötyög egy foga. Hanyatt-homlok rohantunk az orvoshoz, és bűntudatom is volt rendesen, mert már egy fél éve mondta a doktornéni, hogy attól is kaphatta a bélgyulladást, hogy nagyon fogköves. Na szóval irány leszedetni a fogkövét, ami aztán mínusz 4 fogba kerül Heninek, nekem meg annál sokkal több ezer forintba. Viszont most szép, csilli-billi fogai lettek, a szája nem irtózatos büdös és aminek meg Hunci örült a legjobban: 4 napig csak virslit evett, hogy morzsa meg pép ne menjen a sebbe.

Ez meg egy kiborulás... az irodai ágyból.

Legközelebb a botozásról is írok. (Mert a bottal is játszunk ám már! J )

Itt vagyunk! ... a tél közepén

Mivel is kezdjem, jó sok minden történt november óta. Kezdem a szomorú hírrel, hogy túl legyek rajta. Harleyke itt hagyott minket és nagyon hiányzik L Itt be is fejezem, mert már megint bőgök…

Az utosó együttalvások egyike :(((

Szóval Henike tanítgatását nem vittem túlzásba, a vizsgákra való készülés nagyon lekötött, viszont az a kevés foglalkozás is nagyon hatásos. A futin már rendszeres látogatók vagyunk. Ősszel még nem sokat bírt ki a nagykutyák közt, tüntetően ücsörgött, aztán amikor megunta hazaindult. Most már hébe-hóba játszik is, vagy ha valaki nagyon piszkálja azt a lendkerék hangja kíséretében jól elzavarja. Emberekhez utcán továbbra is kíváncsian odamegy, jól megbámulja, aztán megszagolja a lábát és meggyőződik róla, hogy véletlenül nem akar-e neki kaját adni és ha boltból hazafele igyekszik az illető akkor megpróbál leltározni a szatyrában.

Otthon és az irodában viszont kezd már igencsak elkanászodni, úgyhogy megkapta nálam töltött élete első és remélem utolsó pofonját, dehogy pofon, legyintés volt inkább, amolyan Cesar Milanos legyintés sisegéssel kísérve. Az ok pedig, hogy elkezdte megtámadni a felém közeledőket. Remélem sikerül(t) megakadályoznom, hogy vérnyúl váljon a gyáva nyusziból.

 

Pillanatképek az irodából:

Ja és megszerettettem vele a labdát. Találtam egy olyan gumilabdát – még édes nyuszibogár Harleyé volt – lukas a közepe és egy csörgő van benne. Na, én ezt a labdát jól megtömtem jutalomfalattal és ahogy görgeti hébe-hóba kipottyan belőle egy-egy. Csináltam róla videót is:

 

Aztán, mivel a hirtelen mozdulatoktól még mindig nagyon megijed, azt találtam ki, hogy ne ijedezzen, hogy jobb kezemet lendítem, mintha dobnék valamit, a bal kezemmel meg alulról gurul a jutalom falat. Egész szépen halad és amióta ezt csinálom, kb. egy hete, már megy a bot után is. Mondjuk már karácsony előtt is volt, hogy a futtatón egy szájában rohangáló kutya után futott és megpróbálta elcsípni a bot végét, de most már tőlem is elveszi. Persze nem méteres husángokat hajigálok többtíz méterre, viszont Heni esetében az a tízcentis pálcika egy méterre eldobva is nagy szó.

Óóóó és a friss hó! Nagyon imádja!

 

És a mulatozás ára... még szerencse,
hogy a gazdi leolvasztja rólam ezeket az izéket

 

Indulásra kész
(Méghogy a kutya nem ember! :D )

Egy kócos reggel

Titihozta profiterolmaszatolás

Karácsonyi kötelező

Frizbicsócsa