De ehhez sajnos síbalesetet kellett szenvednem.
Henike már jó ideje nem produkált semmi meglepő dolgot, vagy legalábbis szépen, fokozatosan adagolta "kinyílását": apránként megjött a hangja, jelzi a vendégeket, részt vett már kisebb verekedésben, de az csak inkább hangos rendreutasítás volt, és így tovább.
Múlt héten síelni voltunk, Henire anyuék vigyáztak. Baleset után mindkét lábam gipszben, úgyhogy többnyire fekszem. A kis cukika, sétálni nem hajlandó anyuval, pisil kakil és már fut is vissza ééés feltelepszik a hasamra :-) Azt azért megvárja, hogy mondjam neki 'jöhetsz', viszont teljes nyugalommal, ha nem inkább élvezettel tappos rá a hasamra, meg bárhova.
