2013. január 27., vasárnap

Itt vagyunk! ... a tél közepén

Mivel is kezdjem, jó sok minden történt november óta. Kezdem a szomorú hírrel, hogy túl legyek rajta. Harleyke itt hagyott minket és nagyon hiányzik L Itt be is fejezem, mert már megint bőgök…

Az utosó együttalvások egyike :(((

Szóval Henike tanítgatását nem vittem túlzásba, a vizsgákra való készülés nagyon lekötött, viszont az a kevés foglalkozás is nagyon hatásos. A futin már rendszeres látogatók vagyunk. Ősszel még nem sokat bírt ki a nagykutyák közt, tüntetően ücsörgött, aztán amikor megunta hazaindult. Most már hébe-hóba játszik is, vagy ha valaki nagyon piszkálja azt a lendkerék hangja kíséretében jól elzavarja. Emberekhez utcán továbbra is kíváncsian odamegy, jól megbámulja, aztán megszagolja a lábát és meggyőződik róla, hogy véletlenül nem akar-e neki kaját adni és ha boltból hazafele igyekszik az illető akkor megpróbál leltározni a szatyrában.

Otthon és az irodában viszont kezd már igencsak elkanászodni, úgyhogy megkapta nálam töltött élete első és remélem utolsó pofonját, dehogy pofon, legyintés volt inkább, amolyan Cesar Milanos legyintés sisegéssel kísérve. Az ok pedig, hogy elkezdte megtámadni a felém közeledőket. Remélem sikerül(t) megakadályoznom, hogy vérnyúl váljon a gyáva nyusziból.
 
Pillanatképek az irodából:

Ja és megszerettettem vele a labdát. Találtam egy olyan gumilabdát – még édes nyuszibogár Harleyé volt – lukas a közepe és egy csörgő van benne. Na, én ezt a labdát jól megtömtem jutalomfalattal és ahogy görgeti hébe-hóba kipottyan belőle egy-egy. Csináltam róla videót is:
 

Aztán, mivel a hirtelen mozdulatoktól még mindig nagyon megijed, azt találtam ki, hogy ne ijedezzen, hogy jobb kezemet lendítem, mintha dobnék valamit, a bal kezemmel meg alulról gurul a jutalom falat. Egész szépen halad és amióta ezt csinálom, kb. egy hete, már megy a bot után is. Mondjuk már karácsony előtt is volt, hogy a futtatón egy szájában rohangáló kutya után futott és megpróbálta elcsípni a bot végét, de most már tőlem is elveszi. Persze nem méteres husángokat hajigálok többtíz méterre, viszont Heni esetében az a tízcentis pálcika egy méterre eldobva is nagy szó.

Óóóó és a friss hó! Nagyon imádja!




 
És a mulatozás ára... még szerencse,
hogy a gazdi leolvasztja rólam ezeket az izéket
 

Indulásra kész
(Méghogy a kutya nem ember! :D )

Egy kócos reggel

Titihozta profiterolmaszatolás

Karácsonyi kötelező

Frizbicsócsa