tanulgatunk...

Egy rövid bejelentkezés:
Heni naaagyon felbátorodott: tegnap ellopta a kiürült jutifalis zacskót, majd amikor elvettem tőle utánakapott és elkezdte cibálni ki a kezemből. De azért én voltam az erősebb. Ezt jó ha tudja :)

Ezt ugyan már korábban is írtam, de nagyon gyorsan tanul, hamar megérti mit szeretnék tőle. Na persze a cél (párizsi vagy virsli) érdekében mindent!

Szóval, tud már vezényszóra:

• ülni (bárhol, sőt már tudja, hogy járda szélén le kell ülnie és csak velem egyszerre léphet le az úttestre)
• feküdni (kint nyírkos ídőben vagy aszfalton megszűnik ez a tudománya)
• pacsit ad, mit pacsit ad ötöst ad! ha kérem a "másika" a másik lábával adja
• kúszik! igen, kúszik. Persze ezt is csak a pihepuha szőnyegen.
• kétláb, ezt nagyon cukin csinálja, mert sokszor ülve sikerül, de ha állva csinálja még arra is rá tudom venni, hogy körbeforogjon.

Amit gyakorolok vele, de még nem igazán megy, de dolgozunk rajta:

• "áll", nem érti, ha egyszer ő olyan okosan leült miért akarom, hogy felálljon..
• helybenmaradásnál ne álljon fel ha kerülöm meg (már egypárszor sikerült)

Ezen kívül van még egy csomó ötletem, de csak szépen sorjában. :)

Kutyamániás kutya :)

Gondolkoztam egy kicsit, mennyit változott az eb a kiállítás óta. Háááát, nagyon sokat, még mindíg, pedig egy hónapja már azt hittem, hogy ilyen marad. De nem! Kiderült, hogy Heni kutyamániás: kicsi, nagy, szőrös, csupasz, félénk, agresszív... imádja a kutyákat. Ugyan nem mindegyikkel tud játszani, pl. amikor a nagy dömperféle kutyák rárakják a mancsukat, akkor be tud pöccenni. Eszti: olyan a hangja mint egy rossz lendkerekes kisautó. Tényleg olyan, nagyon vicces.
Aztán már játszott bottal is a kisasszony. Amikor dobálják az nagyon félelmetes, fül farok behúzva, menekülés, viszont ha másik kutya rohangál vele, akkor nagyon csábító, úgyhogy kapkodás utána. Egy kicsit játszott már labdával is de csak magától, ha én próbálom vele csalogatni, akkor elmenekül.
Ééés, már egész sokmindent megtanítottam neki. Adj egy ötösre belecsap a tenyerembe, ha mondom neki hogy a másikkal, akkor a másik lábával. Ezt szinte nem is kellet tanítani, mert a kaja láttán magától kezdte el nyújtogatni a kis macsát. Aztán megy már a fekszik is, de inkább csak a szőnyegen, fűben vagy aszfalton eléggé nehezére esik. A helybenmaradás is remekül megy, csak nem túl szabályosan, mert amikor visszamegyek hozzá és megakarom kerülni akkor mindig feláll, nem szereti ha a háta mögött sertepertélek. Ezt még gyakorolni fogjuk.
Szerencsére most már egyre többet lehet "nyúzni", úgyhogy az esti tanulás mellé, beiktattam a reggeli utcán gyakorlást is.

Ezt a nem túl nagy ágyat két hete kapta...
de azért szereti ám, mégha a fején nem is ez látszik :)

Ez pedig a szívpárna, amit mindig kihajigált a helyéről,
de amióta kimostam, így szereti :)

ez még szeptemberben történt...

Uuuu, már több mint egy hónapja nem írtam. Nade, a lényegen nem változtat: Henivel nagyon jól megvagyunk. Egy tündér! És továbbra is egyre bátrabb. Még a szeptember 30-i kutyakiállításhoz képest is, mert ugye Penge ismét a Népligetben volt, és persze muszáj volt kimennünk :)

A gazdinak én vagyok a legszebb!!!
...meg egyébként is :)

Még Tojásfej Tóbiás is belémzúgott.

Meg a Glóri is szeret!

A gazdi meg mindjárt megzabál... jaaaj!

 De gazdinak tetszenek a pihe-puha, gyömöszölnivaló cukibulldogpofik is:

Penge

... és másik kettő





 



 

Heni Hunziker ilyen szeptember végén...

Egy kicsit megváltozott megint az életünk.
Megkezdődött a suli, legalábbis nekem. Sajnos ez azt jelenti, hogy két nap a héten muszájkülönlét Henikétől. A munkanapok ugyanis - annak ellenére hogy hosszabbak - szerencsére egész jók lettek, legalábbis ami az egyedüllétet illeti. Heni délelőtt otthon marad (hálószobaajtó, konyhaajtó becsukva, asztal az ablak előtt, függöny elhúzva, hogy nézegethessen), délben hazamegyek ebédelni és délutánra beviszem magammal az irodába.

Nah, így el lehet viselni a munkát! :)

A suli-napokra is találtam megoldást, vagyis egy nagyon cuki panziót, max 10 kilós kutyáknak. Többé kevésbé útba is esik és van napközi, amiért nem kell kifizetni az egész napot. Volt már augusztus végén is kutyasitternél, egy nagyon-nagyon aranyos csajszinál, de ő sajnos Budán lakik, meg ő is megkezdett napokat számol. De a lényeg, hogy Heni szeret ott lenni, állítólag játszik is a többi kutyával. Apropó játék! Hunziker Henriett egyre többet játszik kutyákkal, egész pontosan bárkivel akivel lehet és nem 10szer akkora mint ő. Ééééés néha már velem is játszik: huncukodik, ugrabugrál, puszit ad. <3 <3 <3 <3 <3 <3
..ééés múlt héten egy icipicit megpróbált játszani Harleyke egyik játékával, meg egyszer itthon kipiszkálta a konyhajtóéket, és azt dobálta.
Szóval szépen fejlődik, de azért egy-két félelme még mindig megvan, főleg nasiadáskor ijed meg a hirtelen mozdulatoktól.

Játék Nokedlivel:

Voltunk Győrben is anyuéknál, ahol pár napra ágyba kényszerültem a derekammal.
Aztán nagyon csábító volt beteg gazdi csokija:

Az ártatlan nézés, aztán...

TOLVAJLÁS!!!!

Az én édes kis Harleykém. Annyira imádnivaló, még ilyen öregen is:

Lábcsokor
(3 szár lábból, ahogy kell)

Az úton hazafelé

Hurrá, Heni nyaral!

Henike a nyaralással ismét nagyon meghálálta, hogy örökbefogadtam.

Igazából, amikor konkrét  szervezésre került sor, nekem eszembe sem jutott, hogy Henit is vigyem. Nem a magam kényelme miatt, hanem mert már amikor csak gondolkodtam rajta, hogy Henit örökbe fogadom (itt megjegyzem, hogy a noés adatlapja elolvasásával már biztos tény lett, csak tudat alatt), minden beavatott barátom felajánlotta, hogy amikor már az enyém lesz, szívesen vigyáznak rá. De aztán Noémi kijelentette: „Természetesen Heni is jön!” Így eldőlt. J

Indulás előtt megkértem Adélt, hogy igazítsa meg Heni általam nyiszált frizuráját. Óóóó, hát Adéléknál nagyon jó volt! Az az önfeledt boldogság ahogy befurakodott a kíváncsi szakálltengerbe! Még Moyra területvédő, figyelmeztető morgása sem érdekelte. Heni csak futkározott, huncutkodott, szóval nagyon jól érezte magát.

 

 

Kezdem elhinni, hogy a kutya megismeri a saját fajtáját  ..meg más fajt is, mert jól megkergette Lecsót (nyúl), még kaffogott is, vagy inkább csak a száját tátogatta. Azt ugyan nem tudom, hogy gondolta, hogy egy nála nagyobb nyulat fog levadászni, de az ösztön az ösztön, nincs ellene mit tenni. Eszembe is jutott egy versike, amit nagymamámmal meséltettem el, úgy többszázszor gyerekkoromban:

Gárdonyi Géza: A kutya meg a nyúl

Valamikor réges-régen,

A világnak kezdetén,

Minden állat békességben

Éldegélt a föld színén.

 

Ki volt akkor nagyobb úr,

Mint a kutya meg a nyúl!

Erdőn, mezőn együtt jártak,

Együtt ettek, együtt háltak;

Megosztották, amit fogtak,

Szóval jó barátok voltak.

Egyszer, hogy a tél beállt,

És a hideg hó leszállt,

Azt mondja a füles nyúl:

-Rakjunk tüzet, kutya úr!

-Rakjunk tüzet, aki lelke!

Ne reszkessünk a hidegbe!

Nosza hamar gallyat szednek,

Tüzet raknak, melegszenek,

Melegítik bundájukat,

Átalfázott irhájukat.

Hej, de jó a meleg télen,

A havas, zord erdőszélen!

Azt mondja a vidám nyúl:

- Játsszunk egyet, kutya úr!

-Mit játsszunk? Tán lakodalmat?

-Jó lesz! Játsszunk lakodalmat!

Cincogjunk, meg brummogjunk,

ugrándozzunk, táncoljunk!

Felszökken hát a víg nyúl,

szembe véle kutya úr.

Ugrándoznak, bokáznak,

keringélnek, cicáznak.

S hogy a táncot szebben járják,

egymást hopp-hopp, átugrálják!

Hanem íme, mi történik!

Az állatok így beszélik:

Ahogy ottan ugrándoznak,

Nevetgélnek, bolondoznak,

Meglökte a kutyát a nyúl,

S tűzbe ugrott a kutya úr!

- Vau -üvölt a kutya-

Mit csináltál, te buta?

S hogy így rája kurjantott,

A farkába kaffantott.

A nyúl uccu, vesd el magad!

Farka nélkül tovaszalad.

Nem kergeti a kutya:

Leégett a papucsa!

Azóta csepp a nyúl farka,

S meztelen a kutya talpa;

S azóta van, hogy a nyúl

fut, ha jön a kutya úr!

 

 

Visszatérve a jelenbe, Adél nagyon szépen megnyírta Henit! Hová tűnt már az a csufika szőrtelen riadtpofi!!! Szerencsére nyoma sincs! J

 

Minden beszerezve: útlevél,kisállat kiviteli engedély, cédulatartós biléta, strandsátor és advantix a púposszúnyogok ellen, és szépek is vagyunk, úgyhogy irány Horvátország!

Henike nagyon jól bírta az utazást. Anyósülésnél lábnál. Viszont szegénykémet, amikor megérkeztünk és szállás után koslattunk a 40 fokban sokszor kellett ölbe cipelni és vízzel locsolni. Szerencsére ásványvíz mindig volt nálam, így rálocsoltam egy liter jana baby-t. A strandon aztán folytatódott a janával itatás és locsolás, ugyanis fizetős volt a zuhany, csapvíz meg sehol a környéken. A kutyastrand is irtó messze volt, úgyhogy többnyire tiltott helyen voltunk, de Heni nem az a vízberohangálós törölközőösszemászkálós kutya, nem zavart senkit. Reggel befeküdt a sátorba, aztán délután mikor elkezdtünk összepakolni, kimászott. Persze első nap után rájött, hogy ő annyira nem szereti a strandolást (irtó meleg volt), úgyhogy reggelente a strandsétányon, úgy 50 méterenként hasravágta magát, úgy mint otthon futás közben. Ez nagyon tetszett az embereknek, Heni lett a strand attrakciója, a zöldséges meg külön örült neki, mert a gyümölcsök körül, az árnyékban jó hűvös volt a beton, ott állandó lett a hasravágódás és nehezebben ment, hogy rászánja magát az út folytatására, így amíg Henit vártam, vettem gyümölcsöt is. Persze nem akartam kiszúrni Henivel, hogy szarul érezze magát a nyaralás alatt, úgyhogy megengedtem a többieknek hogy evés közben adjanak neki nasit (én nem, ebben szeretnék következetes maradni: amikor én eszek ő nem), és persze minden délben elvittem fagyizni: külön, csak neki egy egész gombóc kekszes fagyi, tölcsérben. Ettől aztán megint a strand látványossága lett Henike. És ha még nem lett volna elég ok és esemény, hogy magára vonja a figyelmet, jártában keltében állandóan nyújtózkodott. Ezt nagyon imádom, hogy csinálja, annyira cuki. Ez is nagyon tetszett az embereknek.

Szóval ez a nagy víz a tenger

Be-bee, a tenger-parton nyaralok!

Itt éppen hideg volt...

Szunyóka a naplementében

Ismerkedés a helyiekkel





Itt meg egy robotmacskát figyelek

Ez volt a janavizes kendő :)

Reggeli a csajokkal

A fagyiiiiiiiiii

és még fagyiiiiii!!

Mindent összevetve, Heni nagyon jól viselkedett és az, ami esetleg kellemetlen lett volna is, inkább szórakoztató volt. Imádom!

Lopkodás... aaaaz nagyon megy!

Megérdemlem a szemrehányást (magamtól is), tényleg nagyon régen írtam. Megnyugtatok mindenkit: Henivel minden a legnagyobb rendben. Rengeteget fejlődött annak ellenére, hogy nem sokat foglalkoztam vele, legalábbis ami a nevelését illeti. Kényeztetve persze volt rendesen.
Az otthonmaradáshoz szoktatás sem nagyon sikerült, mert a nagy jövés-menésben mindenhova cipeltem magammat, úgyhogy a héten már azt csinálom hogy délelőtt otthonhagyom, délután pedig hazajövök érte és velem van estig az irodában.
Jó sok minden történt Henikével. A júliusi kutyasuli nagyon sokat dobott rajta. Imádja a jövés-menést, szereti a kutyákat, és most már az embereket is. Amitől még mindíg nagyon fél az a bicklicsengő hangja.

Egykét győri kép:



Anyu ölében innen...

...onnan

Nővéremék nyaralni voltak, így anyura maradt a buldogcsapat etetése. Henit otthon hagytuk, elkerülendő Penge Henivel való etetése :)

Pöcök

Penge
egy "kicsikét" szereti ha simogatják :)

és egy "ne menj még" pacsi

Természetesen a Harleyvel alvás továbbra is jól megy :)

Meg az egyedül alvás is, ha végre betolakodómentes az ágyacskája:

Voltunk a nagymamámnál is. Úgy 5 percig sikerült fekve maradni a Harleyke mellett, aztán felfedezőútra indult:

... aztán diót lopott, de a gzadi elvette tőle:

... aztán meg szilvát lopott, de azt már megehette:

Ezek után egyik reggel anya letette a kosarát miután megjött a piacról, majd kijött hozzám a konyhába, hogy kávézzunk. Egyszer csak halljuk: szapora körömkopogós léptek, zacskózörgés, mégszaporább körömkopogósléptek. Szóval eltűnt az egyszem sajtosrúd, amit anyu a nővéremnek vett :D   annyira cuki, kinek lenne szive megszídni ?! (Hozzáteszem, a kis "dög", mára már teljes tudatában van cukiságának, úgyhogy nem tehetünk mást mint elővigyázatosak vagyunk: mindent azonnal biztonságba helyezni!)

A lopkodást tovább folytatta otthon is, pl. a dísznek szánt macskajátékot lopta le a polcról :)  Igazi tyúktoll?? hmmmm, az fincsi!!

Da a legnagyobb esemény, ami történt az a NYARALÁS! De majd a következőben, most vár a munka...

Pórázrágcsa és még kutyasuli

Heninek nagyon jót tett a kutyasuli. Annyira, de annyira felszabadult már, hogy szerintem a noésok csak ámulnának-bámulnának. Most már minden alkalommal csóválva jön elém amikor hazaérek, ami szerintem annak köszönhető, hogy valamelyik nap eszembe jutott, hogy régen Harleynek mindig megmondtuk indulás előtt, hogy mikor érkezünk haza. Nah, amióta ezt csinálom Henivel is, nem rendezi át a lakást és akár 8-10 órát is kibír pisi nélkül. Jah és a sétákat is imádja: száguld lefele a lépcsőn, ha a kertbe engedem el ugrabugrál, hempereg mint egy kis idióta. A kutyákat továbbra is imádja, bármi is legyen az, kicsi vagy nagy, mindenkihez oda akar menni. Ma például találkoztunk Cukival (bolognese), akivel nagyon régen nem látták egymást és akkor is Heni inkább csak tűrte Cuki piszkálódását, most viszont!! Heni örömtől szökdécselve ment oda. Le is vettem a pórázról hadd játszanak. Olyan játszást rendeztek! Kergetőztek, hemperegtek, egymásra ugráltak, szóval nagyon cukik voltak. Heni is, nemcsak Cuki :) És nagyon vicces volt, hogy Cuki pórázon volt és persze Heni állandóan beleakadt játék közben. Ezt Henike megelégelte és elkezdte rágni Cuki pórázát. Kis okos! ( :) ezt nem a kutyasuliban tanulta)

A tanfolyamon szinte már minden feladatot megcsinál. Sajnos a fektetés még nem megy, azt valami miatt nem akarja, de majd valamit kitalálok, hogy vehetném rá anélkül, hogy kényszeríteném. Nade ezen kívül: az akadályok közül mindent ugrik (legnagyobb 3 deszkányi), és a kúszót is imádja. Megtanítottuk a pallót is, amolyan Jancsi és Juliskásan: végigraktuk a pallót virslikarikákkal. Gondolkodás nélkül leeszegette róla! :D Még szerencse, hogy ilyen beles. A behívás pedig egy élmény, úgy csinálja mint a profik! A szünetekben felfedezte a kutyasulit, sőt, még Vili németjuhászának is visszaugatott, persze csak mert volt köztük egy kerítés is. Hát nem egy hülye kutya ez a Heni!

Insomma: Henivel szuperkönnyű dolgozi és kutyákkal szemben már nagyon bátor.

Az emberekkel továbbra is bizalmatlan. A kaját továbbra is csak akkor fogadja el, vagyis csak akkor mer odajönni elvenni, ha leguggolok. Amint felállok elmenekül. De ez már csak idő kérdése...

A tanfolyamon:

Sába is nagyon szereti Henit

Itt annyira mütyűr

Itt meg nagyon figyel valakit

Hívom... és Heni száguld! :)